Csernicskó István az egykori Szovjetunió nyugati csücskében, Csapon született 1973. január 14-én. 1990-ben érettségizett a magyar tannyelvű Csapi 2. számú Középiskolában. 1995-ben az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karán szerzett magyartanári oklevelet. 2001-ben védte meg PhD-értekezését Budapesten, az ELTE BTK-n. 2005 óta az MTA külső köztestületi tagja, 2019-től az MTA doktora. 2015-ben a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács alelnökévé, 2019-ben elnökévé választották.
1997 óta a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatója, 2001–2014 között oktatási rektorhelyettese, 2014–2020 között a főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának igazgatója. 2020. október 27-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorává választották. 2014 óta törzstagja a Pannon Egyetem Többnyelvűségi Nyelvtudományi Doktori Iskolájának, 2019 óta az egyetem professzora.
Főbb kutatási témái: két- és többnyelvűség Kárpátalján, az ukrán mint második nyelv oktatása, nyelvpolitika, nyelvi jogok, a kárpátaljai magyar nyelvhasználat jellemző sajátosságai. Kutatásai a köz- és felsőoktatásban, a kisebbségi érdekérvényesítésben hasznosulnak.
Honlap helyett: https://orcid.org/0000-0003-4512-988X
Hogyan és kinek lehet hasznos a „hasznos nyelvészet”?
Ma már minden tudomány differenciált, a nyelvészet sem kivétel: sokféle nyelvtudományi irányzat van, amelyek különféleképpen közelítik meg vizsgálatuk tárgyát, a nyelvet. Mindegy azonban, hogy mely nyelvtudományi paradigma elméleti keretében, milyen kutatásmódszertan alapján dolgozik egy nyelvész: ha betartja a tudományos kutatások szakmai, módszertani és etikai elveit, akkor tudományos szempontból érdemi eredményeket érhet el. Nem mindegy azonban, hogy a szigorú értelemben vett tudományos eredmények mellett van-e társadalmi hasznosíthatósága egy-egy nyelvészeti kutatásnak. A társadalmilag hasznos nyelvészet nemcsak szaktudományi szempontból értékes, hanem hozzájárul (nyelvi vonatkozással bíró) társadalmi problémák megoldásához is.
Az előadásban azt mutatom be konkrét példák révén, hogy egy Magyarországon kívül működő nyelvészeti műhely, a két évtizeddel ezelőtt, 2001-ben a kárpátaljai Beregszászon alakult Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vizsgálatai, kutatási eredményei hogyan hasznosulnak a kárpátaljai magyar közösség mindennapjaiban.
Az előadás bemutatja azonban azt is, hogy a nyelvész társadalmi szerepvállalása nem ritkán a helyzet és a körülmények okozta kényszer. Rámutat ugyanakkor arra is, hogy a társadalmi-politikai valóságnak a kutatói attitűdöt befolyásoló körülményei hogyan segíthetik az előrelépést a tudományos pályán.